12.rész Kik vagytok?

Sziasztok!Újra itt a következő rész.Most hogy végre itt a szünet több rész lesz fent.Persze lesz olyan is ami dupla rész lesz. :) Na de nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!

Beértünk a kórházba.A lányok már ott álltak a várakozónál.

-Sziasztok.Mi a helyzet.Mi történt?Jól van?

-A rendőr elmondta hogy épp mikor zöldre váltott a lámpa ő szabályosan elindult,de oldalról belé hajtott egy másik kocsi.A rendőrök már elfogták aki volt.Már folyik ellene az eljárás.Bellről pedig még mindig nem tudunk semmit.A műtőben van és az orvosok mindent megtesznek ami tőlük telhető.-Kate.

-Egyszerűen nem hiszem el.Miért nem voltam mellette?!Ez is az én hibám.

-Ne ostorozd magad.Nem a te hibád volt.Azé az őrült állaté aki nem tud megállni a piros lámpánál.-Louis.

-Kösz haver.

-Ugyan nincs mit.

1 órával később

-Doktor úr hogy van Bella.

-Önök a hozzátartozói?

-Igen én a vőlegénye vagyok,ők pedig a legjobb barátai meg az enyém.

-Értem.Mrs Roberts agyrázkódást szenvedett.De megtettük érte a legtöbbet amit tehettünk és most megfigyelés alatt fogjuk tartani.

-Rendben megszeretném nézni ha nem baj.

-Persze nem baj,csak Mrs Roberts kómába esett.Sajnálom.Azt nem tudjuk mikor ébred fel.Lehet csak pár nap vagy hetekig nem fog felkelni.

Mikor meghallottam hogy Bellnek komolyabb baja esett mint amire számítottam,azt hittem összerogy alattam a lábam,de szerencsére Liam megtartott így nem estem el.

-Kérem a kórterme melyik?

-A 313-as kórteremben van.

-Rendben köszönjük.

Felmentünk a kórtermébe.Amint megláttam az ágyon feküdni és hogy lélegeztető gépre kapcsolták,majdnem összeomlottam.Odarohantam hozzá és megcsókoltam a kezét.

-Szerelmem most már itt vagyok.Sajnálom ami veled történt.Sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni.De ígérem nem mozdulok mellőled míg fel nem ébredsz.

A csajok is mindig bejöttek hozzá ahogy én is.Már lassan 1 hete hogy nem kel fel.Annyira hiányzik.Minden reggel egyedül kelek és fekszek.Nem érzem az illatát és nem bújhatok hozzá.Mikor felkelek nem látom a mosolygós arcát és mikor lefekszek nem látom a gyönyörű csillogó szemét.Hiányzik hogy nem suttog szerelmes szavakat a fülembe vagy hogy nincs itt Dany mellett és mondja hogy anya mindig itt lesz veled.Dany állandóan kérdezi hol van Bell.Voltam bent vele meglátogatni,de persze már akkor mikor nem voltak rajta a csövek,mert az orvosok azt látták hogy javult az állapota.Persze ennek nagyon is örültem,de annak még jobban örülnék ha Bell felkelne.Eszembe jutottak ismét a régi emlékek.Milyen jó visszaemlékezni rájuk.

Megannyi emlék még is szinte mindegyikre emlékszek.Gyorsan átöltöztem és mentem be a kórházba.Időközben jöttek a többiek is.Ott voltunk Bell kórtermében és beszélgettünk.Hirtelen arra eszméltem fel hogy valaki megsimogatja a kezemet.

-Bella.

-Hol vagyok?

-Kórházban vagy kicsim balesetet szenvedtél.

-Miért szólítasz kicsimnek?Egy át talán ki vagy?És ti kik vagytok?

Hát ennyi lenne mára. :P Várom a komikat. Holnap várható a következő rész. :)